ÁNYK után: hogyan érdemes felkészülni a digitális adózás következő korszakára?
Az elmúlt hónapokban a magyar adózási szakma egyik legtöbbet tárgyalt témájává vált az Általános Nyomtatványkitöltő Keretprogram (ÁNYK) kivezetése. Bár a NAV legutóbbi tájékoztatása alapján a korábban tervezettnél fokozatosabb átállás körvonalazódik, a vállalatok számára a legfontosabb üzenet változatlan: a magyar adózás digitalizációja tovább halad előre, és az ÁNYK hosszú távon mindenképpen átadja helyét a korszerűbb megoldásoknak.
Nem a határidő a lényeg, hanem az irány
Sok vállalat számára megnyugtató hír lehet, hogy a NAV a szakmai visszajelzések alapján nem egyetlen időpontban, hanem fokozatosan vezetné ki az ÁNYK-t. A jelenlegi elképzelések szerint elsőként a legnagyobb vállalatok térnének át kötelezően az eÁFA-rendszer – ezen belül az eÁFA webes felület vagy az M2M (gép-gép) kapcsolat – használatára, míg a kisebb adózók több időt kaphatnak a felkészülésre.
A szabályozói irány ugyanakkor nem változott.
Az adóhatóságok világszerte egyre inkább az adatvezérelt működés felé mozdulnak el. A hagyományos, dokumentumalapú bevallási folyamatokat fokozatosan olyan rendszerek váltják fel, amelyek strukturált adatkapcsolatokra, automatizált ellenőrzésekre és valós idejű adatfeldolgozásra épülnek.
Ebből a szempontból az ÁNYK kivezetése nem önmagában fontos esemény. Sokkal inkább egy olyan folyamat újabb állomása, amely az adózást egyre szorosabban kapcsolja össze a vállalatok informatikai és pénzügyi rendszereivel.
Miért jelent ez kihívást a vállalatoknak?
Korábban az adóbevallások elkészítése jellemzően egy elkülönült folyamat volt. A szükséges adatokat különböző rendszerekből összegyűjtötték, ellenőrizték, majd manuálisan vagy félautomatikusan elkészítették és benyújtották a bevallásokat.
A digitalizáció előrehaladtával azonban az adózási adatok már a vállalati működés szinte minden területéről érkeznek:
• ERP-rendszerekből,
• számlázási rendszerekből,
• beszerzési és értékesítési folyamatokból,
• logisztikai rendszerekből,
• pénzügyi és számviteli nyilvántartásokból.
Ez azt jelenti, hogy az adózási megfelelőség minősége egyre inkább az alapul szolgáló adatok minőségétől, valamint az ezeket kezelő folyamatok megbízhatóságától függ.
Ezért az ÁNYK utáni átállás nem egyszerű technológiai projekt, hanem adatminőségi, folyamatirányítási és belső kontroll kérdés is egyben.
Milyen lehetőségek állnak a vállalatok előtt?
Az ÁNYK kivezetése után az adóhatóság kizárólag a következő elektronikus ügyintézési platformokon gyűjti majd be a bevallásokat és nyomtatványokat:
• a 2018-ban indult ONYA (Online Nyomtatványkitöltő Alkalmazás), amely jelenleg több, mint 150 nyomtatvány, többek között a jövedéki adó vagy a globális minimumadó előlegbevallás benyújtására alkalmas,
• a 2017-ben indult eSZJA és
• a 2024-től működő eÁFA webes felület, valamint
• a 2024 októberében indult, magasabb fokú automatizációt lehetővé tévő M2M eÁFA bevallás.
Az M2M eÁFA bevalláson túl a NAV tervezi továbbá az általános M2M bizonylatbeküldő alkalmazás bevezetését is, ami gép-gép kapcsolattal teszi lehetővé a bevallások benyújtását. Ennek kialakítása folyamatban van, a NAV tájékoztatása szerint a rendszer fokozatosan egyre több nyomtatvány beküldését és fogadását teszi lehetővé.
Kinek melyik választás az ideális?
A NAV által kijelölt jövőbeli megoldások között a kisebb, kevés tranzakciót lebonyolító vállalkozások számára elsősorban az ONYA és az eÁFA webes felülete jelenthetnek alternatívát. Az eÁFA webes felület az eSZJÁ-hoz hasonlóan a NAV rendelkezésére álló adatokból (online számla, online pénztárgép, vámadatok, törzsadatok) készít egy áfabevallási tervezetet. A bevallási tervezetet az adózó jóváhagyhatja, kiegészítheti (például a közösségi bejövő tételekkel) vagy módosíthatja. Ez az ÁNYK-ban történő nyomtatványkitöltésnél jóval kevesebb adminisztrációt, adatgyűjtést és manuális munkát jelent a cégeknek, az M2M-bevalláshoz képest pedig kevesebb előkészületet.
A nagyobb, összetettebb működésű vállalatok esetében azonban más szempontok is felmerülnek. Egy nemzetközi vállalat gyakran több ezer vagy akár több tízezer tranzakciót kezel havonta, több ERP-rendszert használ párhuzamosan, és jelentős számú korrekciós vagy speciális áfaszabályt alkalmaz. Esetükben a webes felületen elérhető bevallási tervezet ellenőrzése időigényes lehet, ezen felül hiányozhatnak belőle adatok, például a közösségi termékbeszerzések vagy közösségi szolgáltatás igénybevétele. Ezekről ugyanis a NAV-nak nincsen információja. Számukra az M2M áfabevallás a megfelelő választás.
Egy jól lefejlesztett M2M-megoldás „személyre szabottan” automatizálja az áfabevallást, így az automatizmusba integrálható a teljeskörű áfabevalláshoz szükséges minden adat, például a határon átnyúló ügyletek adatai is. Ehhez össze kell rakni egy áfaanalitikát egy előre definiált struktúra alapján, majd az így elkészült xml file-t kell beküldeni a NAV-nak. Ezeket az adatokat a NAV validálja.
Az M2M lényege, hogy a vállalat rendszerei közvetlenül kommunikálnak a NAV rendszereivel. Ennek eredményeként jelentősen csökkenthető a manuális adatmozgatás, egyszerűsíthető a bevallási folyamat, és mérsékelhető az emberi hibákból fakadó kockázat.
Milyen kérdéseket érdemes most feltenni?
A tapasztalatok szerint egy digitális adózási átállás sikeréhez nem pusztán technikai fejlesztésekre van szükség. A vállalatoknak át kell gondolniuk azt is, hogy:
• mely rendszerekből származnak az adózási adatok;
• megfelelő-e az adatok minősége;
• hogyan történnek jelenleg az ellenőrzések;
• kik viselik a felelősséget az egyes folyamatlépésekért;
• milyen jóváhagyási mechanizmusok működnek;
• hogyan kapcsolódnak egymáshoz az adózási, pénzügyi és informatikai folyamatok.
Vezetői szempontból ezért nem pusztán az a kérdés, hogy mivel váltjuk ki az ÁNYK-t. A valódi kérdés az, hogy az új megoldás mennyire illeszkedik a vállalat működéséhez, ERP-környezetéhez, adózási folyamataihoz és szervezeti felelősségi rendszeréhez.
A hosszabb felkészülési idő lehetőség is
A NAV által felvázolt új ütemezés fontos könnyebbséget jelenthet a vállalkozások számára. Ugyanakkor a plusz időt nem érdemes tétlen várakozásra felhasználni.
Azok a szervezetek, amelyek már most megkezdik folyamataik felülvizsgálatát, adatstruktúráik rendezését és a jövőbeni digitális működés megtervezését, várhatóan zökkenőmentesebben tudnak majd alkalmazkodni az új elvárásokhoz.
Az ÁNYK kivezetése körüli vita tehát végső soron nem egy nyomtatványkitöltő program sorsáról szól. Sokkal inkább arról, hogy a vállalatok hogyan készülnek fel egy olyan adózási környezetre, ahol az automatizáció, a digitális adatkapcsolatok és a strukturált kontrollfolyamatok egyre inkább az alapműködés részévé válnak. Nagyvállalati környezetben pedig egyre valószínűbbnek tűnik, hogy az M2M-alapú megoldások jelentik majd ennek a jövőbeli működési modellnek a természetes alapját.
Jelen cikkünk kizárólag az általános tájékoztatást szolgálja és nem tekinthető tanácsadásnak.
