Saját tőke hiánya a beszámoló után

Május 31-ével lezárult a legtöbb vállalkozás számára az éves beszámolók közzétételének időszaka. Sok vállalkozás számára azonban éppen ekkor, a beszámoló elfogadása után válik egyértelművé, hogy a társaság saját tőkéje megfelel-e a Polgári Törvénykönyv tőkevédelmi előírásainak, vagy szükség van-e a saját tőke rendezésére irányuló tulajdonosi intézkedésekre.

Mi a baj a saját tőke hiányával?

Amennyiben a saját tőke a veszteségek következtében jelentősen lecsökkent vagy akár negatívvá vált, a tulajdonosoknak nem érdemes halogatniuk a döntést: a Polgári Törvénykönyv meghatározott esetekben intézkedési kötelezettséget ír elő.

A tőkevédelmi szabályok célja nem pusztán a hitelezők védelme, hanem annak biztosítása is, hogy a társaság hosszú távon megfelelő vagyoni háttérrel működjön. A tartósan alultőkésített vállalkozásokat a következő veszélyek fenyegetik:

•  finanszírozási lehetőségeik beszűkülhetnek,
•  pályázatoknál vagy közbeszerzési eljárásokban versenyhátrányba kerülhetnek,
•  a piaci partnerek bizalma csökkenhet.

Mikor válik kötelezővé a beavatkozás? 

A Ptk. külön szabályokat tartalmaz az úgynevezett „gyors” és „lassú” tőkevesztési helyzetekre.

Gyors tőkevesztés

Korlátolt felelősségű társaság esetén az ügyvezetőnek késedelem nélkül intézkednie kell, ha:

•  a saját tőke veszteség miatt a törzstőke felére csökken, vagy
•  a törvényben előírt minimális szint alá esik.

Ilyen esetekben a taggyűlést haladéktalanul össze kell hívni, és a meghozott döntéseket három hónapon belül végre kell hajtani.

Részvénytársaságok esetében is hasonló tőkevédelmi szabályok érvényesülnek. Amennyiben:

•  a veszteség következtében a saját tőke az alaptőke kétharmadára csökken, vagy
•  az alaptőke törvényben meghatározott minimális összege alá esik,

az igazgatóság köteles nyolc napon belül – a felügyelőbizottság egyidejű értesítése mellett – összehívni a közgyűlést, vagy közgyűlés tartása nélküli határozathozatalt kezdeményezni. A részvényeseknek a szükséges intézkedésekről határozniuk kell, és a meghozott döntéseket három hónapon belül végre kell hajtani.

Lassú tőkevesztés

A Ptk. úgynevezett „lassú” tőkevesztés szabályt is tartalmaz. Ennek lényege, hogy ha a vállalkozás saját tőkéje két egymást követő teljes üzleti évben nem éri el a társasági formára előírt jegyzett tőke minimális összegét, akkor a második év beszámolójának elfogadásától számított három hónapon belül gondoskodni kell a tőkehelyzet rendezéséről. Ennek elmaradása esetén a társaságnak 60 napon belül döntést kell hoznia az átalakulásról, egyesülésről vagy – végső esetben – a jogutód nélküli megszűnéséről.

Miért érdemes a problémát még időben kezelni? 

A közzétett beszámolók alapján a társaság vagyoni helyzete nyilvánosan látható. Amennyiben a saját tőke nem felel meg a jogszabályi előírásoknak, az nemcsak a tulajdonosok, hanem a hitelezők, finanszírozók és az üzleti partnerek számára is fontos információ lehet. A tartósan rendezetlen tőkehiány megalapozhatja a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárását, amely szélsőséges esetben a társaság megszűnéséhez vezethet.

A gyakorlatban a saját tőke hiánya jellemzően nem egyik évről a másikra alakul ki, hanem több egymást követő veszteséges üzleti év eredményeként. Éppen ezért célszerű a saját tőke alakulását nem kizárólag a beszámoló összeállításakor vizsgálni, hanem év közben is folyamatosan nyomon követni. A rendszeres pénzügyi monitoring lehetőséget biztosít arra, hogy a vezetés és a tulajdonosok időben felkészüljenek a szükséges intézkedésekre, és adott esetben elkerülhetővé váljon a jogszabályban meghatározott tőkevédelmi küszöbértékek elérése.

Saját tőke a könyvvizsgáló szemszögéből

Könyvvizsgálói szempontból is fontos kérdés a saját tőke helyzete. Jelentős tőkevesztés esetén a vezetésnek értékelnie kell, hogy fennáll-e a vállalkozás folytatásának elvével kapcsolatos lényeges bizonytalanság és szükség esetén olyan intézkedési tervet kell kidolgoznia, amely megfelelően alátámasztja a működés fenntarthatóságát. A saját tőke csökkenése önmagában nem jelenti azt, hogy a vállalkozás nem képes folytatni működését, ugyanakkor olyan körülmény, amelyet a vezetésnek és a könyvvizsgálónak egyaránt értékelnie kell.

A saját tőke helyzetének értékelése során ugyanakkor nem elegendő kizárólag a mérleg szerinti saját tőke összegét vizsgálni. A vezetésnek a társaság pénzügyi helyzetét és működési kilátásait átfogóan kell értékelnie, figyelembe véve többek között a következőket:

•  jövedelemtermelő képesség,
•  likviditási helyzet,
•  finanszírozási lehetőségek,
•  jövőbeni üzleti kilátások.

A saját tőke rendezésének leggyakoribb eszközei 

A tulajdonosok számára több lehetőség is rendelkezésre áll a tőkehelyzet helyreállítására:

•  pótbefizetés teljesítése,
•  jegyzett tőke emelése pénzbeli vagy nem pénzbeli hozzájárulással,
•  tulajdonosi kölcsön apportálása,
•  tulajdonosi kölcsön elengedése,
•  jóváhagyott osztalékkövetelés elengedése.

Ezek az intézkedések jellemzően a saját tőke növelését szolgálják, és megfelelő alkalmazásuk esetén gyors megoldást jelenthetnek a tőkehiány megszüntetésére. Az egyes tőkerendezési megoldások ugyanakkor számviteli, jogi és adózási következményei eltérőek lehetnek, ezért alkalmazásuk előtt célszerű valamennyi lehetséges alternatívát átfogóan értékelni és szükség esetén adótanácsadó vagy könyvvizsgáló szakmai véleményét is kikérni.

Értékhelyesbítés: nem csak számviteli technika

Bizonyos esetekben a saját tőke rendezésében szerepet játszhat az értékhelyesbítés alkalmazása is. Amennyiben egy ingatlan vagy más, számviteli törvény szerint értékhelyesbíthető befektetett eszköz piaci értéke tartósan és jelentősen meghaladja annak könyv szerinti értékét, az értékhelyesbítés és az annak forrásaként kimutatott értékelési tartalék növelheti a saját tőkét.

Az értékhelyesbítés alkalmazásakor azonban több fontos szempontot is figyelembe kell venni:

•  nem minden eszköz esetében alkalmazható,
•  kizárólag a számviteli törvény előírásainak megfelelően, megbízhatóan alátámasztott piaci érték alapján számolható el,
•  a magasabb piaci érték tartós fennállását megfelelően dokumentációval szükséges igazolni.

Lényeges továbbá, hogy az értékhelyesbítés kizárólag számviteli átértékelést jelent, vagyis önmagában nem eredményez pénzeszköz-beáramlást, így a társaság likviditási helyzetét nem javítja.

Könyvvizsgálatra kötelezett társaságok esetén az értékhelyesbítés alkalmazásának megalapozottsága kiemelt jelentőségű. A könyvvizsgáló ilyenkor nemcsak a számviteli elszámolás megfelelőségét, hanem az alkalmazott értékelési módszer, a piaci érték meghatározásának megbízhatóságát és az azt alátámasztó dokumentáció megfelelőségét is értékeli.

Nem minden esetben a tőkepótlás a megoldás 

Előfordulhat, hogy a társaság gazdasági helyzete nem indokol új forrásbevonást. Ilyenkor szóba jöhet:

•  a jegyzett tőke leszállítása, illetve
•  bizonyos vállalkozások esetében a társasági forma megváltoztatása,
•  cégcsoportoknál pedig az egyesülés vagy beolvadás. 

Az időben meghozott tulajdonosi döntések tehát nemcsak a jogszabályi megfelelést szolgálják, hanem hozzájárulhatnak a társaság pénzügyi stabilitásának, hitelképességének és hosszú távú működőképességének megőrzéséhez is.

Jelen cikkünk kizárólag az általános tájékoztatást szolgálja és nem tekinthető tanácsadásnak.